A pedagógus csak úgy ismerheti fel a látóélességből adódó nehézséget, ha tudomása van azokról a lehetséges hibákról, amik leggyakrabban előfordulnak! De mielőtt rátérnénk az anatómiára és a fénytörés élettanára és kórélettanára, megidézem Goethe-t, aki a szem működését nem csak ilyen „földi”, „newtoni” szempontok szerint vizsgálta, hanem képes volt feltenni azt a kérdést, hogy „MIÉRT?”. Goethe feltételezése szerint a szemet a napfény alkotta meg, így lett belőle az a szerv, amellyel megláthatjuk a világ világosságát. Szinelméletében fontos szerepet játszik a fény és a sötétség különbözőségének, találkozásának, egymásra hatásának megértése, miértje. A szem működéséhez fény kell, miközben a szem az áradó fényt a Luciferi[1] szemlencse segítségével úgy koncentrálja, hogy azt, ami kívül van sokkal pontosabban lássuk, mint azt, amit bennünk ez az érzék valójában kelt. A szemünk belsejében sötét van, éppen azért, hogy megszülethessen a fény és a sötétség találkozásából a goethei miértre a válasz, megszülethessen bennünk egyszer az emberi fejlődés egy pontján az az isteni akarat, amit Lucifer koronájából a szembe ejtett drágakövön át is képesek leszünk meglátni.

A szem olyan, mint egy fényképezőgép, aminek a gépházát, a fényérzékeny filmjét az agy kölcsönözte, a két szemünk az agyunk kitüremkedése.[2] A szem egy olyan szervünk, amelyben megmutatja magát az agy, fényáteresztő részein keresztül, belenézhetünk az emberi belsőbe, láthatjuk a működését anélkül, hogy felfejtenénk a burkait, a bőrét. Amikor szemtükörrel[3] bepillanthatunk az „agyba”, az mindig nagyon intim pillanat, hiszen ilyenkor a szemünk belseje sok mindent elárul arról, hogy hogyan éljük az életünket, van-e krónikus betegségünk (cukorbetegség, magasvérnyomás, meszesedés, stb.), Goethe ennél biztosan sokkal többet is látott volna, ha szemtükre lett volna.

A szemünk gondolkodik is nem csupán érzékel. Ezért vagyunk becsaphatóak a szemünk által, ezek az optikai csalódások. „Hogyan vagyunk ennyire becsaphatóak a szemünkön keresztül? Azért, mert az ember gondolkodik a szemével. Ezért nem tévednek a természetben élő állatok sohasem. Mihelyt emberekkel kerülnek kapcsolatba, furcsa dolgokat kezdenek csinálni, és hibázhatnak; de a természetben az állat sohasem téved – mert sohasem gondolkodik. Csak az ember gondolkodik, és mivel a gondolkodás különösen a szemmel köthető össze és ily módon jelenik meg, illúziókra csak a szemen keresztül van lehetőség. A gondolkodással az ember összeadja azt, amire számít és amit valójában lát, és ennek eredménye, hogy optikai csalódásai vannak, talán jobb lenne értelmi csalódásnak nevezni”[4]

A szemünk nem csak gondolkodik, érzékel, hanem érez is. A színek telítve vannak érzésekkel számunkra és nem azért, mert azt tapasztaltuk meg, hogy a sárga vidám-virág, hanem azért, mert közvetlenül ezt az érzést váltja ki belőlünk. Sírni is a szemünkkel sírunk. Ha mindezeket a szemet, a látást jellemző tulajdonságokat, miszerint az agyunk része, egy precíziós műszer, ami képes gondolkozni és érezni is, komolyan vesszük, akkor talán pedagógusként is komolyan veszünk egy halvány sejtelmet is, ami arra utalhat a gyermek nehézségei a látóérzékdeficitjéből adódhatnak.

---

[1] A Lucifer hatására az érzékek más formában működnek, mint egyébként működtek volna. …az ember szeme egyáltalán ne arra való, hogy lásson vele, csak Lucifer csábítása következtében lett úgy látóvá, mint amilyen ma. … már a szemében saját maga tudatára kellet volna ébrednie, a szemtevékenységet, mint olyat kellett volna megéreznie. Rudolf Steiner Az érzékek világa és a szellemi világa címmel tartott előadássorozatára GA 134, 1911

„Éppen ezért a szemben megmutatkozik minden, ami normálisan elrejtve található az agyban. A teljesen zárt agy a fényt a szemen keresztül keresi” Albert Soesman: Tizenkét érzék 4. fejezet Látás és hőérzék, 2006

[2] „Csodálatos dolog belegondolni abba, hogy amikor a szemész a pupillán keresztül benéz a szem belsejébe, akkor közvetlenül az agyat látja, az agy kinövését. Az agy körüli háromféle hártya a kemény külső (dura mater), a középső (arachnoidea), és a belső (pia mater). A szem kialakulásakor ez a három hártya képez kinövést az agyból. Így a szemfehérje pontosan megfelel az agy külső hártyájának a dura maternek. Amikor a szemet nézzük az agyat burkoló réteg kiterjesztését látjuk. A középső hártyával, az arachnoideával is találkozunk a szemben, az idegek mögötti érhártyában. Ez a hártya biztosítja a szem számára a táplálékot, ahogy az agykéregnek is táplálék kell. Igazán megdöbbentő, hogy maga az agy nyomul előre, és felrúgva minden szabályt, kialakít egy érzékszervet.” Albert Soesman: Tizenkét érzék 4. fejezet Látás és hőérzék, 2006

[3] Szemtükör (ophtalmoscop), a szem belsejének átvizsgálására való készülék. Célja, hogy megvilágítsa a szem belsejét és egyszersmind lehetővé tegye a megvilágított részek megnézését. Helmholtz találta föl (1851) s ezáltal a mai szemészet egyik megalapítójává lett, mert csak a szemtükör föltalálása tette lehetővé a belső szembajoknak, úgy mint az üvegtest, ideghártya, látóideg és érhártya különféle bajainak az élő ember szemében való kutatását és megismerését. http://www.kislexikon.hu/szemtukor.html#ixzz5karpohWL

[4] Albert Soesman: Tizenkét érzék 4. fejezet Látás és hőérzék, 2006