A szem akkor működik jól, ha kívülről jövő képet képes éppen a retinára vetíteni függetlenül attól, hogy az milyen távol helyezkedik el a szemtől, másképpen képes megérinteni a kinti világot éppen ott, ahol van. Ebben a fókuszálásban a szemlencse segít, a közelebbi tárgyakra nézve domborodik, így növeli a szem fénytörését. Távolra nézéskor a szemlencse nyugalmi állapotban van, nem fókuszál, de még így is gyűjtőlencse (domború). A nyugalmi állapoton túl nem képes csökkenteni a lencse a fénytörését, ennek később jelentősége lesz. Erről a működésről nincs tudomásunk, mert ez automatikusan történik. Azok a negyven év feletti emberek találkoznak először ezzel a jelenséggel, akiknek ez a fókuszáló rendszer kezd elfáradni, nehezebben alkalmazkodnak és már nem tudják olyan közel húzni a könyvet a szemükhöz, mint korábban. A közelre nézéshez kb. 3 dioptriát kell szemünknek alkalmazkodnia. A lencse rugalmassága az életkorral változik, olyannyira, hogy a csecsemő még képes 10-13 dioptriát is domborítani a lencséjén, de kb. 70 éves korára egy kicsit sem képesek a lencsemozgató izmok domborítani a lencséket, ekkorra éri el a végleges dioptriát az öregszeműség. A gyermekkori rugalmas lencse viszont a lehetséges szemhibák kiszűrését nehezítik erre is még visszatérünk.

 via Gfycat

A lencsemozgató izmok közvetlen kapcsolatban állnak a szemmozgató izmokkal. A lencse domborításakor a két szem nézővonala konvergál, míg a nyugalmi állapotban lévő lencse a végtelembe néz, ezért a két szem nézővonala a párhuzamoshoz közelít. Ez az élettani összefüggés szintén hatással van a gyermekek önkorrekciójából adódó nehézségeire, így ezt az összefüggést is még érinteni fogjuk.

Gyermekkorban, 2-4 éves kor között alakul ki a két szem együttes működése, amit fúziónak nevezünk. Ennek alap feltétele az anatómiailag kornak megfelelő egészséges állapot. A fúzió megléte biztosítja a fejlődés során elengedhetetlen, kétszemes, vagy más néven binokuláris látást, amely alapja a térérzékelésnek, térlátásnak. Normál körülmények között a két szemünk tökéletesen együttműködik, egyetlen képet lát. Ennek feltétele, hogy a szemünk nézővonalai ugyanarra a pontra fókuszáljanak, és a szemekbe érkező fény a retinákat ugyanazokon a pontokon ingerelje. Ezen feltételek teljesülése esetén agyunk folyamatosan képes a szemizmok erőlködése nélkül éles képet biztosítani. Ezt nevezzük ortophoriának.