A tompalátás kialakulását senki más nem tudja megakadályozni, csakis a szülők.

Arról, hogy mi a tompalátás (amblyopia, lustaszem) ebben cikkben részletesen írunk. Most inkább arról ejtenénk néhány szót, hogy mit tehet a szülő, hogy megóvja gyermekét a lusta szem kialakulásától, ill mik ennek a folyamatnak a buktatói.

Ma Magyarországon részletes ajánlás alapján szűri ki a gyerekek körül dolgozó egészségügyi személyzet a lehetséges látáshibákat. A szülők ezeket a szolgáltatásokat elvárhatják, tehát jó ha tudnak róluk. Az újszülött osztályon minden gyermeket meg kell vizsgálnia szemész szakorvosnak. Ekkor nagyon egyértelmű, a látószervre vonatkozó organikus elváltozásokat vizsgálnak és a fényészlelést. A kórházból hazatérve sem vagyunk magunkra hagyva hiszen a védőnők és gyermekorvosok látásszűrés protokollja pontosan meghatározott időközönkénti szűréseket rendel el. A védőnők ezeket a szűréseket a státuszvizsgálatok alatt szülő jelenlétében végezhetik. Az óvodai szemészeti szűrések sem végezhetők szülő jelenlét nélkül, azért, mert a szülő tapasztalatai éppen olyan fontosak, mint az, amit a védőnő tapasztal. Az iskola egészségügyi ellátásban már van csoportos szűrés, ekkor már jól kommunikálnak a szülők jelenléte a szűrés alatt nem kötelező.

Kötelező a szűrővizsgálat?

A védőnőnek kötelessége elvégezni a szűréseket. Ehhez persze szükséges, hogy legyen megfelelő felszerelése, de még ennél is fontosabb, hogy a másik oldalon legyen egy mindenre figyelmes és nyitott szülő. Nélküle hiába kötelező, nem tudja elvégezni a szűréseket. Olyan is előfordulhat, hogy a szülők nem együttműködők. Ilyen esetekben a védőnőnek mint a gyermekvédelmi jelzőrendszer részének, jeleznie kell a gyermekorvnak és a területileg illetékes gyermekvédelmi szakszolgálatnak a gyermekveszélyeztetést. Ezek nem szép gondolatok így a cikk elején, de mivel egy viszonylag új eljárásrendről beszélünk itt nem lesz elég megkérdezni a mi szüleinket, hogy hogy is volt az akkor régen!

Mi van a szűrés után?

Még mindig nem a tompalátásról írok, mert első körben azt feltételezzük, hogy a védőnő képes kiszűrni a tompalátást. Az egyik státuszvizsgálat alkalmával olyan papírt irat velünk alá, hogy ő tájékoztatott minket arról, hogy a gyermekünknek szemészeti vizsgálat elvégzését javasolja. És ekkor mi kilépünk a rendelő ajtaján és két választásunk van, vagy elvisszük a gyerekünket orvoshoz, vagy nem. Ha nem visszük el, akkor a védőnő nagy valószívűséggel a következő alkalommal újra figyelmeztet minket, miközben a gyerekorvosnak is jelzi, hogy a javaslata ellenére nem vittem el szemészetre a gyereket. De a gyakorlatban, ha csak nincs valamilyen nagy, fogyatékosságnak is nevezhető eltérés én tulajdonképpen mindig dönthetek úgy, különösebb következmény nélkül, hogy nem kell az a vizsgálat, majd kinövi. Valahol itt van a rés a pajzson, itt szokta a legtöbb szülő bagatellizálni a problémát és így alakul ki, még ilyen egészségügyi alapellátás mellett is, kb. 4 %-ban, tehát az érintettek több mint a felénél tompalátás.

Miért nem visszük el a gyerekünket szemészetre?

Ennek számos oka van, olyanokat is fel tudnék sorolni, amik felmentik a szülőket ez alól a felelősségük alól, de most inkább csak annyit mondok “Erre nincsen mentség!”. Ha a védőnő képes kiszűrni a gyerekünknél bármilyen látáshibát, akkor ott nagy valószínűséggel nagy baj van. A védőnők felszerelése és szűrési protokollja ugyanis csak arra elég, hogy az extrém nagy eltéréseket kiszűrje. Van olyan eset, amikor a védőnői ajánlás után a szemész szakorvos nem állapít meg eltérést, kérem, ilyenkor keressenek egy másik orvost, végeztessék el újra a vizsgálatot, hogy biztosak lehessenek abba, hogy nincs gond!

• Gyermekszemészeti szakrendelést kell keresnie a közelben (egy jó védőnő fogja tudni, hogy hová tartoznak, de sajnos sokan nem tájékozottak ezért nekünk szülőknek kell észnél lenni!
• Ingyenesen jár a gyerekszemészeti ellátás a szakrendelőkben!
• Nagyon kevés gyermekszemész van, hosszú a vásólista, legyetek türelmesek!
• Be kell jelentkezni a szemészeti szakrendelésre!
• Nem kell beutaló.
• Az esetek egy nem elhanyagolható százalékában több fordulós a vizsgálat! Ha tompalátás kezelés van, akkor a csecsemőket 3-4 hetente, nagyobb gyermekeket a kezelés elején 1-2 havonta, később 3 havonta kell ellenőrizni!
• A magánrendeléseken a vizsgálatok díja nagy eltérést mutathat, 15000-50000 Ft is lehet a helytől és a vizsgálati módszerektől függően. Az optikák helyenként azzal kecsegtetnek, hogy a szemészeti vizsgálat ingyenes, amennyiben szemüveget is vásárolnak, de arra figyelni kell, hogy a tompalátás kezelést nem minden esetben old meg egy szemüveg, sőt. Optikakereső.
• Mielőtt elindultok a vizsgálatra nézd meg a rendelő honlapját, mert lehet, hogy vinned kell valamit, de mindenképpen jó, ha magaddal viszel minden eddigi leletet, és összeszeded magadban az alábbi néhány kérdésre a választ (anamnézis):
  • Családi anamnézis . Számos szemészeti kórképről ismert, hogy örökletes vagy halmozottan fordul elő rokonok között. Örökbefogadott gyerekeknél, ahol nem tudunk mindent úgy kell eljárni, mintha lett volna családi kórelőzmény!
    • Volt-e szemüveges, kancsal, tompalátó, színtévesztő, vagy látássérült a családban? Az is számít, ha a nagymamának nem csak olvasáshoz, hanem TV nézéshez is kell szemüveg!
    • Szemészeti betegségek a családban előfordultak-e?
    • Milyen krónikus betegségek öröklődtek a családban, pl. 1-es típusú diabetes, autoimmun, vagy hormonális betegségek stb?
  • Általános anamnézis. A gyerek általános egészségi állapota, hasonlóan a családihoz, de fontos, hogy kitérjünk legalább gondolatban az intrauterin időszakra és a születés körülményeire!
  • Szemészeti anamnézis. Minden, ami a gyerekünk szemével kapcsolatban az eszünkbe jut! Szokott-e begyulladni, gyakran dörzsöli-e, láttuk-e kancsalítani, kipirosodik-e a széle, nem szereti a napsütést, vagy a szelet, allergiás stb.?
  • Aktuális panaszok– Miért vagyunk itt, pl. a védőnő ezt és ezt mondta, stb.
• Az előre átgondolt anamnézist akkor is mondjuk-el az orvosnak, ha az nem kérdez rá! Sajnos előfordulhat, hogy a doki rossz passzban van, vagy már elfáradt, ne legyünk türelmetlenek vele, nekünk az a dolgunk, hogy amit mi tudunk, azt mind megtegyük!

Akár 6 hónapos kor előtt is indokolt szemészeti kivizsgálás, ha

• koraszülés volt, vagy alacsony súllyal született,
• az anyának valamilyen fertőzése volt a terhesség alatt (példák: rubeola, nemi betegség, herpesz, AIDS)
• fejlődési késések tapasztalhatók,
• kancsalság tapasztalható
• súlyos szembetegség a családi anamnézisben
• nagy fénytörési hiba a közeli rokonságban (erős szemüveg)
• egyéb fiikai betegség, vagy fogyatékosság diagnózisakor.

1 évesen vidd el szemészhez!

Ha ezt az oldalt olvasod, akkor nagy valószínűséggel felmerült benned, hogy valami nincs rendben. Azt javaslom, hogy jelentkezz be! De ha bármelyik ponton a felsorolt anamnézisek közül igen a válasz, akkor biztosan indokolt, hogy a tompalátás szűrést elvégezzék a gyermekednél 1 évesen, de legkésőbb 3 évesen!

Tompalátó gyerek gondozása

Az tompalátásról szóló cikkben részletezzük a kezelési lehetőségeket, hogy mire kell figyelni a szemtakarásnál, stb. Itt inkább csak a szülő felelősségéről papolok még egy sort.

• A tompalátás kialakulása elkerülhető, de csak akkor, ha ti szülők és a gyerek körül lévő felnőttek, foglalkoztok vele. A gyerekek nem minden esetben fogadnak jól pl. egy szemtakaró tapaszt, ezért sokszor és figyelmes időt vele töltve kell jelen lenned!
• Beszélj a gyerekek körül levőkkel, készítsd fel őket erre az időszakra, legyen egyetértés a kezelésben, mert a gyermek ezt megérzi és bizonytalanná válik! Ha tudod, hogy most olyan korban van, hogy könnyen megsértődik, akkor figyelmeztesd a nagypapát, hogy a kalózos vicc, most nem biztos, hogy jó lesz, stb!
• Függetlenül attól, mit mond a orvos, pl. “Mehet nyugodtan óvodába, mert…” ne feledd, te ismered legjobban a gyerekedet, ha úgy ítéled meg, hogy inkább te szeretnéd felügyelni az első napokat, akkor bátran maradj vele otthon, babusgasd, játssz vele, legyen ünnep, hogy neki szemtakarója van.
• Sajnos az oviban már biztosan találkozott olyan gyerekkel, akit csúfoltak a szemtakarója miatt, de kérlek, ne kérdezz erre rá, nem kell felkészíteni őt olyan helyzetre, ami nem is biztos, hogy bekövetkezik, ha bekövetkezik, pl. valaki csúfolta, csak akkor keressetek erre megoldást!
• Túl sok információt sem érdemes megosztani a kicsivel, ne kezdj anatómiát tanítani neki, inkább találj ki mesét a szivárványra ugráló mókusról, vagy bármi másról, amibe bele tudod szőni azt, hogy a nehéz helyzeteket az idő és a türelem megoldja! Ha lehet ne hasonlítsd rosszul látó állathoz, a példámban sem a vakond kergeti a szivárványt!
• Figyelj arra, hogy mindig ugyanabban az időben legyen letakarva a szeme, ez nem csak a kezelés pontos követése miatt fontos, hanem azért, mert a gyerekek szeretik a rutinokat.
• Készíts a szemtakarónak díszes tartót, ha tudod, hogy szereti a saját kincseket! Kicsi lakatot is kaphat, ezt imádják pl. az ovisok!
• Ha nem szereti azt amikor felrakod, vagy leveszed a tapaszt találj ki neki erre a néhány másodpercre egy olyan mondókát, ami vicces és leírja a helyzetet, de legfőképpen a mondóka végén a procedúrának is vége lesz! Ha ez se lenne elég, akkor készítsetek valamit a lehúzott tapaszokból, pl. kettőt egy lapra ragasztva pillangót kapunk, vagy készítsetek naptárt, és a levett tapasszal ragasszátok le azt a napot, amin éppen akkor túl vagytok! A matricázást is nagyon szeretik a kicsik, érdemes kihasználni!
• Lássa rajtad, hogy hálás vagy és örülsz annak, hogy a doktornéni felfedezte, hogy hogyan lehet őt meggyógyítani, mert ez most a lehető legjobb dolog, ami veletek történhetett! De ne mond azt neki a nyomatékosítás kedvéért, hogy mert különben megvakulna, inkább mesélj arról, hogy milyen sokféle szakmához kell a tökéletesnél is tökéletesebb szem, pl. ezen ne múljon, ha pilóta szeretne lenni, vagy síugró!
• Beszélj a pedagógusokkal, hogy te hogyan kezeled ezt a helyzetet otthon, kérd meg őket, hogy segítsenek abban, hogy ettől ők sem térnek el nagyon! Itt nem csak a takarás technikai oldalára gondolok, hanem arra, hogy ti hogyan kommunikáltok erről a gyerekkel, milyen magatartást vártok el ezek alapján a pedagógusoktól is!
• Amikor egy kicsit már megszokta ezt a helyzetet, neked az is a dolgod, hogy minél érdekesebb ingerekkel stimuláld az eddig lustálkodó (nem takart) szemét! Sok helyen a világban már számítógépes játékokat alkalmaznak erre, de kérlek, hogy az óvodás és kisiskolás gyerekeknél keress erre valami más megoldást: rajzolás, festés, kézimunka, homokozás, gyurmázás, célbadobás, kirakó, új képeskönyv, amit csak a “bal/jobb” szemnek szeretne megmutatni az író/nagymama stb,!