Arról, hogy mi a tompalátás (amblyopia, lustaszem) ebben cikkben részletesen írunk. Röviden azt jelenti, hogy a szem anatómiailag alkalmas lenne arra, hogy élesen lásson, a látásképesség (leggyakrabban az egyik szemen) mégsem alakul ki, a látás szemüveggel sem javítható. Ebben a cikkben arról ejtenénk néhány szót, hogy milyen tüneteket észlelhet az pedagógus, amikor egy gyerek ezzel a kórképpel küzd.

Az éleslátás tanult képesség

Normál esetben egy 6-7 éves korú gyermeknek teljesen kifejlett a látásélessége és tökéletes a térlátása. Az éleslátás – az, hogy szemünk felbontóképessége olyan finom, hogy el tudjuk különíteni egymástól az apró betűket, egy selyemhímzés öltéseit, vagy képesek vagyunk megkülönböztetni egy virág porzóit – tanult képesség. Az éleslátás feltétele, hogy a szemünkben jó minőségű, éles kép keletkezzék; a térbeli látás feltétele pedig az, hogy az a kép mindkét szemünkben jó minőségű, éles legyen. Az éleslátás kialakulása tehát tapasztalati tanulási folyamat, ha a gyermek nem használja a szemét, akkor a szemtől az agyi látásközpontig nem alakulnak ki a megfelelő idegpályák. A szemészeti szűrésnek azért van jelentősége a legkisebb kortól, mert a látástanulás folyamata a 7. életévig a legaktívabb, tehát, ha valamilyen oknál fogva az egyik, vagy mindkét szem nem „tanul” a 0-7 éves időszakban, nem lesz képes élesen látni tompalátó (ambliopia) lesz. Normál esetben a nézett tárgy éles képe mindkét szem hátsó, belső falán a retinán az éleslátás helyére kerül. Innen bonyolult idegi úton kerül a kép a látóközpontba, ami az agy hátsó részén, az okcipitális lebenyben található. Ha mindkét kép hibátlanul érkezik meg ide, akkor az agy a két képet egybeolvasztja és a jó látáson kívül a tökéletes sztereólátást is létrehozza.

Ha ez egy óvónőknek szóló cikk lenne, akkor itt lenne a hangsúly, az óvónőknek elengedhetetlen feladata, hogy a gyermek tompalátását észre vegyék, hogy még az iskola előtt megfordítható legyen ez az ,egész életet befolyásoló, látáscsökkenés! Az emberek 3-5 %-a tompalátó. A gyógyítás kulcsa az, hogy a lusta szemet „rákényszerítsük” a tanulásra, a normális működésre. Ez nehéz, hosszú, sok kitartást igénylő kezelés mind a gyerek, mind a szülő számára, amely később hálálja meg magát, mikor a gyermek nem lesz hátrányban a továbbtanulás, jogosítványszerzés, stb kapcsán. A 7-14 éves korosztály tompalátásának kezelésére is van gyakorlat, de a kezelésük nehezebb és sikertelenebb, mint 9 éves korig. A szem folyamatos fiziológiás (fizikai és kémiai) változása, funkcionális változásokat von maga után. Mindezen változásoknak úgy kell végbe menni, hogy a funkció ne sérüljön. Amennyiben a funkció sérül, számos eszköz van a szemészet kezében, hogy ezeket visszaállítsa.

Milyen jó lenne, ha minden tanár kipróbálhatná, hogy milyen tompalátónak lenni! Mit él meg egy gyerek az osztályában úgy, hogy az egyik szemét nem tudja használni, funkcionálisan nem működik, így jó néhány vizuális képesség, mint a térérzékelés, távolság érzékelés, nem alakul ki.

Tünetek

Az óvónőknek szánt cikkünkben kitérünk az óvodában jelentkező tünetekre, amik gondozatlan tompalátás esetén az iskolában is jelentkezni fognak:

• kancsalság, akkor is tünet, ha a szülő legyint, hogy csak akkor kancsalít, ha fáradt, ez egy nagyon súlyos tévedés, iskolás korban ez nem megengedett eltérés;
• valamilyen irányba megdönti a fejét, amikor valamit néz, figyeljük a gyerekeket, amikor szemben állunk az osztállyal, megfigyelhető-e rendszeresen, hogy valamelyikük nem párhuzamosan felénk néz;
• írás, vagy olvasás közben az asztal felé hajolva nem párhuzamos a szemek vonala az asztallal, hanem az egyik irányba elfordul,
• dörzsöli a szemét, akár a szélei ki is pirosodhatnak;
• valamelyik szemét rendszeresen eltakarja, vagy befogja, általában a felső szemhéjat szokták “birizgálni”;
• túlzott könnyezés;
• becsukja az egyik szemét, hosszan kacsint, hunyorít amikor ránk néz, vagy valamit figyel;
• megterhelő számára az olvasás és írás, gyorsan elfárad;
• teljesítménye rosszabb írásban, mint szóban;
• a térérzékelés zavarát tapasztaljuk, pl. lesodorja az eszközeit a padról, mert nem tudja belőni, hogy milyen messze is van pontosan, vagy gyakran megdobják, nem tudja elkapni a labdát, vagy nem tud időben kitérni a labda elől;
• fejfájásra panaszkodik, vagy arra, hogy nagyon fáradt a szeme;
• ügyetlen, például gyakran megbotlik, vagy beleütközik dolgokba, a többiek panaszkodnak, hogy futás közben nekik ütközik.

Mit tehet egy tanár, ha a tünetek egyértelműek?

A legfontosabb, hogy nem hagyja figyelmen kívül ezeket! Nem biztos, hogy a gyerek figyelmetlen, diszes, lusta, vagy ügyetlen, lehet, hogy valamilyen vizuális zavar, mint a tompalátás az, ami megnehezíti a gyerek iskolai helytállását.

• Tegyen javaslatot a szemészeti vizsgálatra, értesítse a szülőt, vagy az gyerek osztályfőnökét, hogy problémát érzékel!
• Értesítse az iskolai védőnőt, hogy végezzen szűrést a gyerek szemén!
• Konzultáljon a többi tanárral, figyeljék meg egy hétig közösen a gyereket a fent felsorolt tünetek mentén!
• Konzultáljon a fejlesztő pedagógussal, abban az esetben, ha valamilyen konkrét tanulási zavar merül fel, hogy javasoljon szemészeti (jobb esetben komplex érzékelési pl. hallás és beszédértés) vizsgálatot, mielőtt pedagógiai szakszolgálathoz fordulna!
• Edukálja a kollégákat a témában, hívja fel a figyelmet erre a szempontra!

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Tanárként fontos, hogy a lehető legjobb környezetet biztosítsuk a gyerek számára, hogy tanulhasson, hogy motivált maradjon. Nem lehetünk mindenre hatással, de figyelhetjük a gyereket nyitott szemmel, törődéssel, támogatással.

Tompalátással diagnosztizált diák az osztályban

A tompaláts leggyakoribb kezelési módja, a szemtakarás. Ekkor az történik, hogy a tompán látó szemet munkára kényszerítik azzal, hogy a “jobbik” szemét letakarják. A tompalátásról szóló cikkben részletezzük a kezelési lehetőségeket, hogy mire kell figyelni a szemtakarásnál, stb. Itt inkább csak az óvónő és a szülők együttműködéséről szeretnék néhány szót ejteni.

A szem letakarása legtöbbször nem feltétlenül a gyereknek jelent problémát, hanem a szülőnek és azoknak, akik körülötte vannak. A gyerekek egy megfelelően támogató közegben elfogadják ezt, az alapvetően mégiscsak nekik nehéz helyzetet.

Milyen a támogató közeg? Ez egy nehéz kérdés, hiszen ezt gyerekenként kell kialakítani, de van néhány jó tanács

• Az 1. és 2. osztályban még nem feltétlenül jelent problémát beilleszteni az osztályba egy takarásos szemüveget viselő gyereket, néhány tőmondatban tájékoztathajtuk az osztályt, de semmiképpen se menjünk bele olyan bonyolult magyarázatokba, amik itt vannak!
• Nem kell elbagatellizálni, de ne is tárgyaljuk túl!
• A mozgásos feladatoknál és az mozgásos órákon figyeljünk arra, hogy a takart szemű gyerek is el tudja végezni a gyakorlatokat, ebben az időszakban érdemes egy kicsit rá szabni a feladatokat úgy hogy figyelembe vesszük a következőket
  • nem lát élesen,
  • nincs megfelelő térérzékelése,
  • nincs megfelelő távolságérzékelése, a mélységérzékelése,
  • így a mozgó tárgyak gyorsaságát sem érzékeli mindig pontosan,
  • a látótere nem teljes, az egyik oldal, ráadásul az, amit eddigi élete során használt, most kiesett, nem hagyatkozhat a megszokott mozgásos és egyensúly érzékelési rutinjaira.
• 3. osztálytól a beillesztése a szemtakarásos gyereknek nehezebb lehet, ekkor már sokkal gyakrabban előfordulhat, hogy a tapasz miatt a többiek csúfolni fogják, ez nem általános, de fel kell rá készülni.
• Nagyobbaknál javasolt olyan optikai eszközt használni a kezelésre, ami nem a tapasz, hanem más, pl. homályos szemüveglencse, ami nem annyira feltűnő, mint egy tapasz.
• Számos vizuális elakadást kezelő terápia is létezik
  • Vision Therapy
  • még keresem a másikat, amit jó szívvel ajánlanék

Az tévhit, hogy a gyerek tompalátása, csak 7 éves korig előzhető meg, az igaz, hogy a koragyerekkori szakaszban a terápia hatékonyabb és könnyebb, hiszen akkor még abban a szakaszban tudunk beavatkozni, amikor élettanilag is alkalmas a szem a változásra. Az utóbbi időben azonban számos kutatás bizonyította (mint ez), hogy idősebb korban sem kell lemondanunk arról, hogy a tompalátó szemről

• a 7–12 éves gyermekek 53 százalékának javítható a látása tompalátás kezelés után,
• de még a 13–17 éves fiatalok 47 százalékánál is javítani tudnak a kezelések a tompalátáson.